Szeretném lezárni a politikai utamat

Ezennel elbúcsúzom Önöktől, megköszönvén eddigi megtisztelő érdeklődésüket. Ezt követően már csak az általam, 2017. szeptember 17-re Csokonyavisontára meghirdetett FÖLDMŰVESEK NAPJA megszervezésével kívánok foglalkozni.

Azért, mert elfogadhatatlannak tartom, hogy noha már mindenkinek van napja, a nemzetmegtartó erőnek, a földműveseknek ne legyen ünnepe. Ezért a nemzetmegtartó erő megbecsülésének formai keretei megszervezésével szeretném lezárni a politikai utamat. Ezzel szeretném megnyitni a lehetőségét annak is, hogy a FÖLDMŰVESEK NAPJA ne csak Magyarországon honosodjék meg, hanem nemzetközileg is létjogosultságot nyerjen e magyar kezdeményezés. Ha ez a törekvésem sikeres lesz, már csak napok fognak elválasztani a 85. életévem betöltésétől. Márpedig ez az életkor aligha egyeztethető össze az internetezők világának mind fiatalabb táborával. Ezért kérem megértésüket az elhatározásomat illetően.Ami pedig az eddigi internetes írásaimat illeti, ha utólag is, de tájékoztatom Önöket arról, hogy az eddigi sokrétű elfoglaltságom miatt csupán kéthetente, keddi napokon tudtam elküldeni a szerdai napokon megjelenő írásaimat. Miután ez jelenleg is így történik, tehát november 8-án küldöm el a november 9-én megjelenő írásomat, ezért a jelen írásomban csupán prognosztizálni tudom az amerikai elnökválasztás végeredményét, Hillary Clinton győzelmét. Nem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy jövőre, 2017-ben Németországban és Franciaországban is választások lesznek. Az Európai Unió tagországai parlamentjeinek pedig ugyanebben az évben állást kell foglalniuk az európai-kanadai szabadkereskedelmi szerződés ügyében, abban az értelemben, hogy ratifikálják-e azt, vagy sem? Miután ez a szabadkereskedelmi szerződés egész Európa sorsát és azon belül is befolyásolni fogja, ezért ennek értékelésével búcsúzom Önöktől. Az európai-kanadai szabadkereskedelmi egyezményt szeretett hazám, Magyarország számára kifejezetten károsnak tartom. De káros az egész Európára nézve is, kivéve Németországot és Nagy-Brittaniát. Európa többi országára nézve a szabadkereskedelmi egyezmény életbelépésével a bekövetkező károk olyan nyilvánvalóak és nagyok lesznek, hogy elkeserítőnek tartom azt, hogy (a rövid ideig ellenálló vallonoktól eltekintve) az Európai Unió összes tagországa, köztük Magyarország is, miniszterelnöki szinten aláírta ezt a szerződést. Amint azt fentebb már említettem, igaz, ezt jóvá kell még hagynia minden érintett ország parlamentjének (nálunk: országgyűlésének!), azonban ez a körülmény már csak arra jó, hogy az egyezményt aláíró miniszterelnökök elbújhassanak az országgyűléseik mögé. Miért? Mert a kormányt alakító többségi jogállami országgyűlések esetében elméletileg ugyan a hatalmi ágak elkülönülnek egymástól, a gyakorlatban azonban az egy és ugyanazon hatalom többféle köntösben jelenik meg. Mégpedig országgyűlésként, kormányként, minisztériumként, titkosszolgálatként és még számos más módon. Tehát lényegében még a jogállamokban is minden hatalom egy kézben összpontosul. Ez igaz még akkor is, ha a hatalom gyakorlása a jogállamokban különböző mértékben, de kétség kívül bizonyos korlátokkal gyakorolható. Ennek a megállapításnak a helyessége jól érzékelhető hazánk esetében is. Mert noha az európai-kanadai szabadkereskedelmi egyezményt a miniszterelnöki elfogadáson túlmenően az országgyűlésnek is ratifikálnia kell, de ennek bekövetkezte - nálunk - aligha lehet kétséges. A szóban forgó nemzetközi egyezmény jóváhagyásához ugyanis csupán egyszerű országgyűlési többségi döntésre van szükség. Ismert, hogy a Fidesznek két szavazat híján kétharmados többsége van az országgyűlésben. Ekként az egyszerű szótöbbség biztosítása nem okozhat nehézséget számára.De magyarázattal tartozom még, hogy miért állítom azt, miszerint ez az egyezmény káros lesz számunkra. Bár a szerződés kétezer oldalas, angol nyelven írott dokumentum, tételezzük fel, hogy azt valamennyi magyar országgyűlési képviselő anyanyelvi szinten meg fogja érteni és ennek következtében felelősségteljes döntést fog tudni hozni. Ebben az esetben viszont meg kell állapítanom, hogy elkerülhetetlenül súlyos károkat fogunk szenvedni amiatt, mert a szóban forgó szabadkereskedelmi egyezmény súlyos szankciók kilátásba helyezésével, a legszigorúbb módon megtiltja, hogy a résztvevő országok állami támogatásban részesítsék a szabadkereskedésben résztvevők bármelyikét. Magyarország esetében tehát azokat a kis és közepes méretű vállalkozásokat sem lehet állami támogatásban létesíteni, melyek enélkül reménytelen helyzetbe kerülnének az országokon átívelő multinacionális vállalatokkal szemben. Ismervén a kanadai multinacionális cégek világviszonylatban is számottevő erejét, nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogyha ez az egyezmény hatályba lép, akkor a kanadaiaknál is nagyobb amerikai óriásvállalatok már mint kanadai-amerikai vegyesvállalatok fognak résztvenni a szabadnak mondott nemzetközi kereskedésben.Tehát olyan helyzet fog előállni, mintha egy ereje teljében lévő arab paripát versenyeztetnének meg egy dögrováson lévő, csontsovány igáslóval. Nyilvánvaló tehát, hogy a kanadai óriáscégek behozhatatlan versenyhelyzetben lesznek a magyar vállalkozásokkal szemben. De nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy a magyarországi szovjet megszállás fél évszázadát még ki sem heverő magyar vállalkozások szinte még gyerekcipőben sem járnak a kanadaiakhoz viszonyítván. Nem kell Nostradamusnak lenni ahhoz, hogy lássuk, a most induló félénk magyarországi vállalkozások tömegesen fognak tönkremenni ebben a számukra elfogadhatatlanul hátrányos versenyben. Ráadásul a verseny tisztaságának betartása felett olyan választottbíróságok őrködnének, melyek döntése könnyen prognosztizálható. Igaz ugyan, hogy a vallonok időleges ellenállása miatt valamilyen látszólagos jogi kontrollt végülis be fognak iktatni a választottbírósági rendszerbe, de ez a lényeget nem fogja érinteni. Márpedig egy kis magyar vállalkozás csak állami támogatással tudna versenyezni a kanadai-amerikai gigacégekkel. De ezt a támogatást a szabadkereskedelmi egyezmény teljességgel kizárja. Ráadásul, ha a választottbíróságok megállapítják a támogatási tilalom megsértését, akkor olyan összegű pénzbüntetéseket szabhatnak ki, melyek a teljes magyar nemzetgazdaságot padlóra küldhetik. A fent írtakon túlmenően még meg sem említettem, hogy az európai (azon belül kiemelten a magyar!) élelmiszerbiztonsági előírások sokkal szigorúbbak, mint a kanadai-amerikai rendelkezések. Mit jelent ez? Nem kevesebbet, mint azt, hogy ezzel a szabadkereskedelmi egyezménnyel ránk fogják borítani a kanadai-amerikai élelmiszereknek azon tömegét, melyeket nem tudok másként minősíteni mint, hogy ránk borítják a világ szemetét. És mi nem tehetünk ellene semmit, mert a nemzetközi szerződéssel önmagunk talpai alól rúgjuk ki a sámlit. Még hosszasan lehetne sorolni a kifogásokat. Azonban úgy gondolom, a fent írtak is elegendőek annak megállapítására, hogy az országgyűlési határozatokkal ratifikálandó szabadkereskedelmi egyezmény vesztesei között szeretett hazám, Magyarország ott lesz az élen. Valamennyiünk kárára, a jövőnk sérelmére.

2016. November. 09. 12:37

A nép akarata mindenképpen szent és sérthetetlen!

Magyarország kormánya által kezdeményezett alkotmánymódosítás (ma már Alaptörvény módosítás) körül kialakult politikai vitát egy pohár vízben keltett viharnak minősítem. Ugyanis Magyarország Alaptörvényének rendelkezése értelmében:

"Alaptörvény elfogadására vagy az Alaptörvény módosítására irányuló javaslatot a köztársasági elnök, a Kormány, országgyűlési bizottság vagy országgyűlési képviselő terjeszthet elő."A napjainkban zajló alkotmánymódosító javaslatot a Kormány terjesztette elő. Az tehát hazánk Alaptörvényében meghatározott kezdeményezőtől származik. Ezért azt az Országgyűlés köteles tárgyalni és az előterjesztés ügyében határozatot hozni. Ehhez nincs szükség az ellenzék hozzájárulására! Az Alaptörvény ugyanis az Alkotmánymódosítás egyetlen feltételéül azt írta elő, hogy "...az Alaptörvény módosításához az országgyűlési képviselők 2/3-nak szavazata szükséges".Az Alaptörvény fent idézett rendelkezéséből következően, ha az országgyűlési képviselők legalább 2/3-a megszavazza az Alaptörvény módosítását, az hatályba lép. Függetlenül attól, hogy a népszavazáson az ellenzéki álláspontot képviselő szégyenletesen kis tábornak, az 1.7%-nak tetszik-e az, vagy sem?!Ezért mélységesen megdöbbentett, hogy egyes baloldali liberális személyiségek a magyar alkotmánymódosítási folyamatok miatt hazánk ellen panaszkodni siettek Brüsszelbe és mindenhová, ahol hajlandók voltak fogadni őket. Ez a magatartás a szemeimben nemcsak szégyenletesnek, hanem hazaárulásnak minősül! E határozott állampolgári véleményem hangoztatása mellett nem hallgathatom el azt a véleményemet sem, hogy elegánsabb lett volna a magyar kormány részéről, ha az Alaptörvény módosítását még a népszavazás előtt kezdeményezte volna. Ugyanis - megítélésem szerint - ebben az esetben Magyarország és a magyar nép ellenségei még olyan hajánál fogva előrángatott silány érvvel sem támadhatták volna az elsöprő többségű 98.3%-os népi állásfoglalást, mint a népszavazás részvételi aránya miatti érvénytelenség. Az utóbbi ugyanis egy formai előírás, míg az elsöprő többségű népi döntés megkérdőjelezhetetlenül tartalmi, a vezetőket kötő döntés! Demokratikus viszonyok között nem teheti meg a földkerekség egyetlen kormánya sem, hogy a szavazni hajlandó állampolgárainak 98.3%-a véleményét ne vegye figyelembe! Hogy érzékeltessem a mindenkori kormányok kötelezettségét, felhívom a figyelmet arra a körülményre, hogy a népszavazásról szóló törvény a népi kezdeményezésről is rendelkezik. Mégpedig akként, hogy a népi kezdeményezésnél nincs előírva az az öngyilkos részvételi arány, melyet a hatályos jogunk ma előír. ("Az országos népszavazás érvényes, ha az összes választópolgár több mint fele érvényesen szavazott.") Ez a szavazati arány ugyanis szinte elérhetetlen. Ezért a közügyek iránt felelősséget tanúsító, (tehát szavazó) nép döntő többségének (az adott esetben: 98.3%-nak) állásfoglalása semmiképpen sem hagyható figyelmen kívül. Hogy ez az álláspont mennyire igaz, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a rendszerváltást közvetlenül megelőző időben, az Ellenzéki Kerekasztal közreműködése mellett (ebben személyesen én vettem részt) megszövegezett 1989. évi XVII törvény a népszavazásról és a népi kezdeményezésről akként rendelkezett, hogy a népi kezdeményezés érvényességéhez legalább tízezer állampolgár akarata szükséges. Az Országgyűlés köteles volt napirendjére tűzni a népi kezdeményezésben meghatározott tárgykör tárgyalását, ha azt legalább ötvenezer állampolgár kérte. A tízezer kezdeményező esetében az Országgyűlés döntésétől függött, hogy tárgyalja-e a népi kezdeményezést, vagy sem? Az ötvenezres kezdeményezői akarat azonban már kötelező döntési helyzetbe hozta az Országgyűlést. Hogyan lehetne akkor ma figyelmen kívül hagyni 3 millió 363 ezer állampolgár egybehangzó akaratát?!Mindezek a tények az én olvasatomban azt jelentik, ha a demokráciánk kivívásának hajnalán, a rendszerváltást előkészítő jogszabályok meghozatalakor már ötvenezer állampolgár véleménye is ilyen súllyal esett latba, vajon megtehetné-e manapság a III. Orbán kormány, hogy 3 millió 363 ezer magyar állampolgár véleményét ne vegye figyelembe?! Különösen akkor, mikor a másik oldalon nemcsak elenyésző törpe kisebbség, hanem szégyenletesen kevés, mindösszesen 1.7%-os szavazati arány van. Ezért függetlenül attól, hogy az alkotmánymódosításnak ténylegesen mi az indoka, tehát a kialakult törvényalkotási kényszer, a népszavazás formai érvénytelensége, vagy a 98.3%-os népi véleménynyilvánítás, a nép akarata mindenképpen szent és sérthetetlen! Azt Magyarország kormányának és a nemzetközi közegnek is tudomásul kell vennie! Nehogy az 1.7% írja elő a 98.3%-nak, hogy mit kell tennie!

2016. October. 19. 07:32

Már nehogy a farok csóválja a kutyát!

A 2016. október 2-án, a kormány kezdeményezésére megtartott népszavazás eredményét a média és a politikai pártok gyökeresen ellentétesen értékelik, amiért is szükséges ebben az ügyben rendet teremteni.

Noha a magyar nép minden eddiginél látványosabb módon kiállt a kormányzati kezdeményezés mellett, a baloldali liberális sajtó, köztük a Népszabadság, az október 4-i számának első oldalán, annak nyitó cikkében akként indította a népszavazásról való kommentárját, hogy: "A kudarcos népszavazás után..". Ezért vizsgáljuk meg, miféle "kudarc"-nak kell tekinteni az október 2-i népszavazás eredményét?A népszavazásra feltett kérdésre kétféleképpen lehetett válaszolni. Mégpedig a kormány szándékát támogatandó nem-mel, az azzal ellentétes, tehát egyet nem értő álláspontot pedig igen-nel. A józan ész szabályai szerint ezért azt a kérdést, hogy miként kell megítélni a népszavazás eredményét, akként lehet elbírálni, hogy mennyien támogatták a kormányzati kezdeményezést és hányan szavaztak ellene? Mégpedig az október 2-i népszavazáson történt vélemény nyilvánítás minden képzeletet felülmúlóan pozitív a magyar kormány által feltett kérdés megítélését illetően. A kormány álláspontját a szavazók 98,3%-a támogatta, míg az ellenvélemény mindösszesen, a szinte nevetség számba menő 1,7%. Ezek az adatok a beérkezett szavazatok 99%-nak feldolgozottságából adódnak, ezért felmerül a kérdés, hogy a még hiányzó 1% merre fogja billenteni a mérleg nyelvét? Nem kell hozzá sem Nostradamusnak, sem matematikai zseninek lennünk, hogy teljes bizonyossággal állítsuk, a hiányzó 1% legalább 98,3%-a éppúgy a kormányzati álláspontot fogja támogatni, mint ahogy tette ezt eddig is. A legalább kifejezést azért használtam, mert meggyőződésem, hogy a külföldről leadott szavazatok még az eddiginél is nagyobb arányban fogják támogatni a magyar kormány álláspontját.Ahhoz, hogy a választási matematikát és szempontokat minden szavazó állampolgár világosan láthassa, rá kell mutatnom arra, hogy a világon mindenütt sokkal nagyobb a szavazók aránya az általános országgyűlési képviselő-választásokon, mint a népszavazásokon. Ez a tény szeretett hazánk esetében jól lemérhető abból a tényből, hogy az 1989-ben megalkotott, a népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló törvény az érvényes népszavazáshoz a résztvevők több mint 50%-át írta elő. Miután azonban ezt az arányt az un. "négyigenes" népszavazáson (ami az egész magyar közvéleményt mozgósította) alig sikerült néhány szavazattal elérni, ezért, hogy ne veszélyeztessük hazánk létérdekét jelentő népszavazásokat, tehát a NATO-ba és az EU-ba történő felvételünket, (hazánknak a NATO védőszárnyai alá helyezését és Magyarország felemelkedését biztosító európai uniós tagfelvételünket), az érintett magyar kormányzatok a részvételi küszöböt leszállították 25% + legalább 1 fő szavazóra.Hogy ez mennyire indokolt volt, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az egész magyar nép törekvését illető döntést, hogy vegyenek fel minket a gazdag Európai Unió tagjai közé, hozzávetőlegesen 1 millióval kevesebben támogatták, mint az október 2-i népszavazáson a III. Orbán-kormányt. Ezért az 1.7% elenyésző, törpe kisebbségnek azt állítani, mintha a népszavazás várhatóan 45%-os részvételi aránya miatti érvénytelensége bukás lenne és az 1.7% szavazat pedig győzelem (Gyurcsány Ferenc szavait idézve: "Győztünk! Nem kicsit, hanem nagyon."), álláspontom szerint még Münchausen bárónál is nagyobb hazugságnak kell minősíteni. Mert az nemcsak becsapása az összmagyarságnak és a világnak, hanem megdöbbentő arcátlanság is!De nézzük meg a 98.3% és 1.7% közötti különbség valóságos arányát arra az esetre nézve is, ha a népszavazáson az elméletileg lehetséges 100%-os részvétel következett volna be. Az eddigi összes választások és népszavazások alakulásának számszerűségei egyértelműen bizonyították, ha a szavazatok 10%-nak számlálásakor az egyik álláspont képviselői 98.3%, a másik pedig csupán 1.7%-os eredményt értek el, akkor ez így lesz 20, 30, 40, 50 és 100%-nál is, mert az arány legfeljebb csak minimálisan változhat, de a lényeg nem. Ezért tehát az október 2-i népszavazást annak ellenére a III. Orbán-kormány által képviselt álláspont minden képzeletet felülmúló támogatásaként kell értékelni, hogy a népszavazás formailag érvénytelen volt. Azonban ne feledjék! A tartalom több a formánál! Ezért az 1.7%-ot semmiképpen sem lehet győzelemnek tekinteni, hanem az a szóbanforgó álláspontot képviselők olyan kudarcának kell minősíteni, mely indokolást sem igényel.Minden józanul gondolkodó számára világosnak kell lennie, hogy 98.3% nem hasonlítható össze 1.7%-al. Ezért nem hallgathatok arról, hogy Európa elárasztását megtervezők és az uszályukba szegődött európai baloldali liberális erők a magyar kormányzati álláspont szinte sohasem látott hatalmas támogatottsága ellenére tisztességtelenül igyekszik úgy beállítani a népszavazás eredményét, mint a magyar kormány migránsokkal kapcsolatos álláspontjának nép általi elutasítását. Ezért szükségesnek tartom, hogy az interneten történő két héttel későbbi, szerdai, tehát október 19-i jelentkezésem alkalmával kifejtsem, hogy miként látom kivédhetőnek szeretett hazám elleni mérhetetlenül igazságtalan támadást és annak számunkra beláthatatlanul káros következményeit? Hogy ezt nem most teszem, annak két oka van. Egyrészt az internetes műfaj nem teszi lehetővé a jelenleginél hosszabb fejtegetéseket, másrészt pedig illendőnek tartom, hogy szeretett hazám érdekében teendő lépéseket felvázoló indítványomat előbb a döntéshozók tudomására hozzam.

2016. October. 07. 11:10

Menni vagy maradni?

Ez a kérdés merült fel az október 2-re kitűzött népszavazás ügyében, annak ellenére, hogy a válasz adott.

Maradni - mármint az EU-ban - csak akkor tudunk, ha megyünk népszavazni. A maradás - az október 2-i népszavazástól való távolmaradás - Magyarország szuverenitása egy igen lényeges elemének feladásával volna egyenértékű. Mert ha hazánk sorsdöntő kérdéseit illetően a közömbösség, tehát a népszavazástól való távolmaradás álláspontjára helyezkedünk, akkor előbb-utóbb kiránthatják lábunk alól a talajt. Az Európai Unió tagországainak az uniós együttműködést illetően markánsan elkülönülő álláspontjuk van. Az un. magországok lényegében Egyesült Európai Államokként szeretne működni, ehhez viszont a nemzetállamokat a szuverenitásuk legfőbb területein korlátozniuk kellene. Az EU tagállamainak másik, a megítélésem szerint napról-napra erősödő csoportja, köztük a Visegrádi Négyek, noha egyértelműen az unió hívei és szándékuk az uniós együttműködés erősítésére irányul, de annak jobbítási szándékával. Ezek az országok az európai országok és népek, valamint kultúrájuk sokszínűségének megőrzésén munkálkodnak, de az unió keretein belül. A fent írtakból következik, hogy október 2-án Magyarországon az dől el, hogy kiállunk-e a magyar államiságunk és szuverenitásunk mellett vagy sem? Ha nem, akkor előbb-utóbb menthetetlenül feloldódunk az idegen népek tengerében. Márpedig a mi Szent István királyunk - bölcs államalapítónk - azért döntött a nyugati kereszténység felvétele és az önálló államiságunk megteremtése mellett, hogy magyarok maradhassunk az idegen népek tengerében. Joggal állapíthatjuk meg: A mi Szent István királyunk csodát vitt véghez. Nemcsak megmaradhattunk magyarnak, hanem Európa fontos részévé váltunk. Ötvöztük a keletről hozott magas szintű lovas kultúrát a nyugati kereszténység eszmerendszerével és e kettőből létrehoztuk a semmihez sem hasonlítható harmadikat, a felbecsülhetetlen kincset jelentő magyar nyelvet és kultúrát, melyet őseinknek - sohasem otthonmaradással! - sikerült megőrizniük, több mint ezer éven át. Ne veszélyeztessük mindazt, amit őseink szent vérükkel és verejtékükkel számunkra kiharcoltak. Ezt csak akként tehetjük, ha most élünk annak jogával, melyet őseinkkel karöltve harcoltunk ki önmagunk számára. Ez a jog a népszavazás és népi kezdeményezés megtartásának kötelező előírása, ha azt kellő számú honpolgárunk igényli. Ha demokráciát akarunk, akkor a népszavazási jogunkkal élnünk kell! Ha ezt nem tesszük, akkor feladjuk a demokratikus állami berendezkedés nép általi gyakorolhatóságának - a választásokon való részvétel melletti - legjelentősebb eszközét. Vak az, aki nem látja és nem ismeri fel, hogy népszavazás nélkül nincs és nem is lehet demokrácia, mert a népfelség csak akkor létezik, ha ezzel a felségjoggal élünk is! Mindebből következik, nem az a kérdés, hogy nekünk, magyaroknak élnünk kell-e a népfelség jogának gyakorlásával vagy sem, hanem, hogy a népszavazástól elzárkózó egyes uniós tagállamok miként gondolhatják, hogy a nép véleményét megismerhessék népszavazás nélkül. Ha az érintett uniós országok vezetői valóban demokratikus módon kívánnának eljárni az egész európai kultúrát és életvitelt fenyegető elözönlésünk ügyében, úgy kötelezővé kellene tenni, hogy ebben a kérdésben az összes uniós tagország tartson népszavazást. (Nem kell Nostradamusnak lennünk, hogy felismerjük, az ez irányú magyar kezdeményezés (is) rövidesen példaértékűvé válik.) Amikor döntünk arról, hogy részt veszünk-e az október 2-ra kitűzött népszavazáson vagy sem, nemcsak arról döntünk, hogy élünk-e a népfelség alkotmányos jogával, vagy sem, hanem arról is, hogy döntünk-e a nemzeti szuverenitásunk egy fontos ügyében éppúgy, mint a nemzeti büszkeségünkből fakadó kötelezettségünknek eleget teszünk-e vagy sem? Végtelenül ostobának kell lenni ahhoz, hogy fel ne ismerjük, az ellenőrizetlen népvándorlással való elözönlése Európának éppúgy veszélyezteti az egész világ kultúráját és elérhető jólétét reprezentáló Európát, mint a kötelező befogadási kvóta mások általi előírása. A kötelező kvóta szerinti befogadás olyan agyrém, melyet józan ésszel támogatni nem lehet. Az ellen fel kell lépnünk. De a fellépésünk lehetőségei korlátozottak. Csupán a népszavazás során kifejthető állásfoglalásunkra korlátozódik. És ha bármelyikünk végigtekint az Európa teljes elözönlésével fenyegető népvándorlás országonkénti megítélésével, akkor szembeötlő módon meg kell állapítanunk, hogy ezt a veszélyt ránk szabadító, illetve az ellen fel nem lépő országok vezetői éppúgy kénytelenek belátni, hogy Magyarország példáját követniük kell, mint ahogy Magyarország állampolgárain túlmenően ezt a veszélyt Európa mind több országának lakossága kezdi felismerni. Ne tévesszen meg senkit Luxemburg külügyminiszterének, az Európai Unió jogában járatlan kijelentése, miszerint minket a migránsügyben tanúsított (és azóta több ország által átvett) álláspontunk miatt ki kell zárni az Európai Unióból. Eltekintve attól, hogy ez a luxemburgi külügyminiszteri kijelentés az Európai Unió jogával szemben álló képtelenség, az ilyen értelmetlen és alaptalan támadásokra akkor adhatunk csattanós választ, ha minél többen elmegyünk szavazni október 2-án és határozott nemmel utasítjuk el, hogy mások döntsenek helyettünk a saját életünk ügyében.Ami pedig a már alig-alig létező, baloldali-liberális, egymásnak is ellentmondó, azt az arcátlan hazugságát illeti, hogy a nem szavazat az Európai Unióból való kilépés szándékát jelzi, emlékeztetnem kell tisztelt internetező olvasóimat arra, hogy Európa mi vagyunk! Ezt bebizonyítottuk az egész világ ámulatát kiváltó '56-os szent forradalmunkkal és szabadságharcunkkal éppúgy, mint azzal is, hogy mi adtuk meg az egész világot rettegésben tartó szovjet-bolsevizmusnak a halálos döfést akkor, amikor a keletnémet menekültek tízezrei előtt kinyitottuk a szabadságba vezető kapukat. Ezért büszkén kell megállapítanunk, hogy rajtunk kívül senki sem bizonyította jobban, hogy mi az egységes, de sokszínű Európa rendíthetetlen hívei vagyunk. Mi Európa sokszínűségét és a nemzeti szuverenitásunkat megvédeni akaró uniós állampolgárokként állunk ki a megvédendő európai értékek mellet. Ugyanúgy, mint tettük az Szent István királyunk óta, minden sorsdöntő kérdésben.Bizonyítsuk be ezt 2016. október 2-án is! Legyen ekkor (is!) a magyar nép egységes és nem szavazatával tegyen hitet az európai értékek, az Európai Unió, valamint szeretett hazánk mellett! Legyen a magyar ismét egységes és bátor!

2016. September. 28. 09:30

Vihar egy pohár vízben...

...noha Bayer Zsolt kitűnő publicistánk lovagkereszttel történt kitüntetése miatt keletkezett hullámok, akár egy cunami keltette vízözönhöz hasonlítható lenne.

A kitüntetés miatti elégedetlenkedés mértékét jól érzékelteti, hogy emiatt több mint száz kitüntetett adta vissza saját kitüntetését. Ugyanakkor nem hallgatható el az a vélekedés, hogy ilyen arányú egységes cselekvés aligha képzelhető el akként, hogy mögötte ne állna egy balliberális összehangolt akció. Enélkül a kitüntetések tömeges visszaadása elképzelhetetlen lenne.Amikor Bayer Zsolt kitüntetése miatti határainkon is túlnyúló összehangolt, eszement támadássorozatot megítéljük, érdemes e publicista tevékenységét más kitüntetett publicisták tevékenységével összehasonlítani.A "Hölgyfutár" című sajtóorgánum a rendszerváltás kezdetén a mi Szent Koronánkat az 1991. évi számában, annak címlapfotóján, tisztességes ember számára elképzelhetetlenül obszcén módon ábrázolta. A Szent Koronát két oldalról fogó angyalokat ugyanis a kezeikben egy-egy pénisszel jelenítette meg. A legszentebb nemzeti jelképünket megbecstelenítő hetilap ellen én még az Országgyűlésben is felléptem - teljesen eredménytelenül! - Sőt, Kis János az SZDSZ akkori elnöke a nemzeti büszkeségünkbe súlyosan belegázoló esetről akként nyilatkozott, hogy még tetőzte a gyalázatot azzal, hogy kijelentette, miszerint a mi Szent Koronánk olyasmi, mint amikor egy kopasz fejre svájci sapkát húznak. Noha mind a "Hölgyfutár"érintettjeinek, mind Kis János pártelnöknek a legszentebb nemzeti jelképünk bemocskolása miatt felelnie kellett volna, nemhogy nem indult semmiféle eljárás ellenük, hanem még jó, hogy nem ellenem indítottak eljárást, mert kifejezésre mertem juttatni döbbenetemet amiatt, hogy a magyarságunk legszentebb jelképét büntetlenül sárba lehet tiporni. Nem kisebb megdöbbenést keltett bennem (attól tartok, hogy rajtam kívül nem sokunkban), hogy 1996. március 15-e alkalmából az akkor regnáló Horn-Kuncze kormány Kossuth-díjjal tüntette ki Eszterházy Péter és Petri György írókat. Érdemes felidézni, hogy miért? Eszterházy Péter az "Így gondozd a magyarodat" Kossuth-díjas írásában akként értékelt minket, hogy: "Az összement magyart a savó leöntése és Trianon után túrónak használhatjuk." Vagy másutt: "A magyar emlős, a magyar sötét, ahová Európa ugrik."De ha ez még nem volna elég, olvashatjuk még e Kossuth-díjjal jutalmazott tollából azt is, hogy: "A magyartartás csak akkor gazdaságos, ha a törzsállományuktól szaporulatot nyerünk és azt fölneveljük. De azt nem kell megadni, hogy 10 millió, vagy 15."A másik Kossuth-díjasunktól Petri Györgytől pedig egyenesen már azt a blaszfémiát olvashatjuk, hogy: "Zakatol a szent család, isten (sic) tömi Máriát."De úgy látszik a magyarellenességet egyes magyar vezetők tudatosan támogatták-támogatják, gerjesztik. Legalábbis erre utal, hogy Kertész Ákos írónk nemcsak Kossuth, hanem József Attila és Hazám-díjat érdemelt azért, mert az USA-ban megjelent Népszavában az alábbiak szerint jellemzett minket: "A magyar ... genetikusan alattvaló ... se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, ... röfög és zabálja a moslékot."Dr. Regős Péter, a Magyar Zsidók Világszövetsége szóvivőjének verséből sem árt e kontextusban néhány sort felemlíteni. Íme: "Hangosak a fasz magyarok, Fajtiszták, mint az olaszok. Buták, mint az oroszok" ... "Eltűnnek majd nemsokára, Elmennek a bús picsába."A Kossuth és mindenfajta díjas magyar és kereszténygyalázók, amikor elképesztő módon mocskoltak minket és hitünket, annak ellenére kapták meg a legmagasabb állami elismeréseket, hogy gyalázkodásaikkal nem törődtek azzal sem, hogy a kívántnál szélesebb kört sértenek. Ugyanis a keresztény hitet nemcsak mi magyarok, hanem az emberiség többsége vallja. Amikor pedig minket azzal vádolnak, hogy se tanulni se dolgozni nem tudunk, akkor miként számolnak el azzal a ténnyel, hogy a létszámunkhoz viszonyítottan mi adtuk a világnak a legtöbb Nobel-díjas tudóst. Vajon mi történne az USA-ban, Németországban, Franciaországban, Izraelben azokkal, akik alpári módon mernék gyalázni önön nemzetüket és a nemzetmegtartó lakosságukat?Tényként meg kell állapítani, hogy a nemzet és vallásgyalázók minden becsületes magyar és keresztény honfitársunkat gyalázó irományai miatt soha senki sem adta vissza a kitüntetését! Ez kizárólag Bayer Zsolt esetében következett be, mégpedig tömegesen! Magyarország vezetői pedig nemcsak, hogy nem ítélték súlyos bűnnek, (vagy a legenyhébb esetben is legalább hibának) a nemzet és vallásgyalázást, hanem még sokkal magasabb kitüntetésben részesítették a minket és a hitünket gyalázókat, mint Bayer Zsoltot. E - csupán a jéghegy csúcsát jelentő - tényekkel érdemes összevetni Bayer Zsolt írásait. Noha ő se nem gyalázta a hitünket, sem a nemzetünket, olyan hajszát indítottak ellene és Magyarország óriási többséggel megválasztott vezetői ellen, melyre példát találni nem lehet. De azzal, hogy őket támadták, valamennyiünket rossz színben tüntettek fel. Beletapostak a szorgos-dolgos magyar emberek értékítéletébe és az azt kifejező vezetői döntésekbe egyaránt. Ne hagyjuk!

2016. September. 07. 14:58

Ria-ria, Hungária!

Noha ez az internetes jelentkezésem az Európai Labdarugó Torna befejezése után jelenik meg, azt - adminisztrációs okból - még előtte kellett megírnom. Ennek a rangos futball tornának eddigi eseményei azonban feljogosítanak arra, hogy kijelentsem, ott kellett volna lennünk a döntőben!

Ebből következően a legnagyobb elismerés hangján kell szólnom Magyarország labdarúgó csapatának teljesítményéről, a 0-4-el végződött befejezés ellenére is. Ugyanis a magyar válogatott a csoportküzdelmek során olyan teljesítményt nyújtott, mely a legszebb reményekre jogosíthat minket. Ezért a csapat összes tagját és kiemelten szövetségi kapitányát, Bern Stork urat minden elismerés megilleti. A válogatottunkat vezénylő szövetségi kapitány olyan kiemelkedő teljesítményt nyújtott, melyről külön is meg kell emlékeznem, kiváló stratégiája miatt. Miután a játékosok mindenekelőtt mint egy végre igazi, összehangolt, egymásért és Magyarország tekintélyéért harcoló csapat küzdött körömszakadtáig, tulajdonképpen nem lenne szabad kiemelnem közülük senkit sem. Hogy mégis ezt teszem, az azért van, mert a szűkebb pátriám, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye szülötte, Dzsudzsák Balázs extraklasszis oroszlánkörmeit csillogtatta, a korábban a vezetésem alatt állt fradista reménysugár, a fiatal Nagy Ádám pedig olyan teljesítményt nyújtott, hogy azzal rövid időn belül az ugyancsak extraklasszis Gera Zoltán teljesítményét is túlszárnyalhatja. Márpedig ha nagy Ádám mellé még néhány fiatal felnő, úgy a magyar csapat ismét a futballvilág zenitjére kerülhet. Azonban még ennél is nagyobb örömöt keltett bennem és baráti körömben a magyar szurkolók teljesítménye. Noha az mindenekelőtt a mérkőzések alatti, lelkületében sohasem halványuló buzdításban tündökölt, engem Magyarország jövőjét illetően mégis a belgáktól elszenvedett vereségünk utáni magatartása keltette. Az, ahogy a magyar tábor a realitásokon túlnőtt vereségünk miatt letört labdarugóinkat üdvözölte és a szomorúságában, mégis lelkesítő hatásában felülmúlhatatlan magyar Himnusz eléneklésével tett hitet a közös érdekeink mellett, az a legszebb reményekre jogosít minket. Ebben nem volt sem jobb, sem baloldal, sem liberális, sem illiberális szellem, hanem "csak" magyarság, de az a szupernóvák hőmérsékletét is meghaladó fokban, soha nem tapasztalt egységben. Ezért merem remélni, hogy végre megérti a magyar labdarúgás vezérkara, Csányi Sándor elnök úr félénk szavait, miszerint ők nem voltak közönségellenesek, ezért meg fogják könnyíteni a szurkolók mérkőzéseken való megjelenését. A magyar labdarúgás vezetőinek be kell látniuk, hogy a magyar jövő nem a vénaszkenner és a bűnügyi laboratóriumokba illő megalázó nyilvántartásba vétel, hanem annak elismerése, hogy magyar csapat nem létezik magyar szurkolók nélkül, mint ahogy Magyarország nem képzelhető el magyarok nélkül. A jövő labdarúgásának magyar szárnyalása tehát mindenekelőtt a labdarúgás vezetőin múlik. 2016 nyara azonban az én próbatételem lesz, miután az '56-ban külhonba szakadt rokonaim közül a legközelebbi rokonságunkba tartozók Magyarországon lesznek, ami számos rokoni kötelezettség teljesítését vonja maga után.Ezért kérem megértésüket, hogy erre az időre felfüggezthessem a heti jelentkezéseimet. Remélvén, hogy talán tisztelt olvasóim közül is többeknek lesz nyári kikapcsolódási lehetőségük.Ha azonban az internetes jelentkezéseimre igényt tartanának, úgy 2016. szeptember 7-én és az azt követő szerdai napokon ismét jelentkezni fogok az aktuális ügyeket érintő gondolataim internetes közlésével.

2016. July. 14. 10:48