Mostantól a hajléktalanok a mi saját migránsaink

Állunk a Fővárosi Törvényszék előtt. Bent folyik a hajléktalanságon kapott 61 éves asszony tárgyalása. "A Város Mindenkié" egyesület ú.n. utcajogászai védik. Egy fiatal mszp-s kollégát és az egyesület aktivistáit kérdezgetem, ők már előbb megérkeztek. Kiderül: a "bűnös" a Feneketlen tó mellett üldögélt egy padon, a holmijával és a kutyájával. Mindenét elvették, (elembertelenítés 1. állomás), a kutyát egy alapítvány munkatársa menhelyre vitte. Nem tudom, mi van, ha ő nincs ott. 

Csöpörög az eső, várunk. Kiokosodom a szabálysértési eljárás reguláiból. Ilyenkor a gyanúsítottnak nem kell a tárgyalás helyszínén tartózkodnia, elég, ha elektronikus úton vannak kapcsolatban vele. Nem értem, az abszurditás fokozásán kívül mire jó, hogy az asszonyt nem engedik a tárgyalóterembe, egy pár méternyire lévő kihallgató szobából kell videóközvetítés útján felelgetnie. (Elembertelenítés 2. állomás.) Nem nézhet a szemébe a bírájának, az ügyvédje nem érintheti meg a vállát, nem mondhat neki halkan semmit. Az ügyvéd kéri, hogy bejöhessen. Nem engedélyezik, mint mondják, "az ő érdekében", mert milyen megalázó volna bilincsben végigjönnie a folyosón. Megint nem értem. Akkor miért nem lehet levenni róla a bilincset? Nem állt ellen semmiben, csak az ártatlanságát hangoztatja: nem szándékosan hajléktalan. Ugyan most nem ez számít, de érettségizett nő, korábban dolgozott többek között kórházban és a BM-ben is.  A bírósági titkár mechanikusan teszi fel az előírt kérdéseket -gondolom, muszáj neki-, pl. azt, hogy nem terhes-e. Már nem személy, csak egy ügyirat. (Elembertelenítés 3. állomás.) "61 éves vagyok"-feleli. Az ítéletet már nem tudom megvárni, később megtudom: "megúszta" figyelmeztetéssel. Nyomatékosan figyelmeztették, hogy többé ne legyen hajléktalan. Itthon olvasom a tudósítások alatti kommenteket. Az egyik: "Helsinkisek, akkor fogadjátok be őket és gondoskodjatok róluk! Soros ad rá pénzt." Ismerős szöveg. Mostantól a hajléktalan a mi saját, itthoni, magyarul beszélő migránsunk. Egy másik cikkben olvasom azt is, hogy a jószívű miniszterelnök a nyíregyházi állatkertben örökbe fogadott egy orrszarvú bébit. Azzal biztosan kevesebb a baj.

2018. October. 20. 07:40

Mire vagyunk elegek mi?

Bem tér, vasárnap délután. A tér tele, alig férünk el. Előttem fiatalok, piros pólóban. A hátukon a felirat: "Kis sértett járja be Európát." A pártzászlók mellett sok-sok európai és magyar zászló. Jobbra egy sereg lila momentumos lufi. Azt mondják, egy aláírásgyűjtő pulttal itt van Hadházy Ákos is. 

Az elején akadozik a hangosítás, -morgunk-, de a végére megjön a szónokok hangja. Talán az embereké is. Mellár Tamás, Homonnay Gergő, Iványi Gábor és a Sargentini jelentésre szavazó három párt elnökei beszélnek, a végén Ujhelyi István EP-képviselő (társaival ők kapták a legtöbb gyalázkodást és fenyegetést szerda óta) is megszólal. Karácsony: "Aki nem hisz az Európai Unióban, látogasson el egy katonai temetőbe." Tóth Bertalan folytatja a gondolatot. "A tét: béke vagy háború." Ami azt jelenti: Európa vagy Orbán. Gyurcsány: "a népnek kell kezébe vennie a sorsát", a parlament önmagában nem elég. A tér vidám és lelkes. De még nyitva a kérdés: és mire vagyunk elegek mi? A rendszer kritikusai, áldozatai, ellenzéki civiljei és pártjai. Iványi Gábor a színpadról azt mondja, Gandhi engedetlenségi mozgalmára utalva: "Egy csipet só is elegendő mérték." Úgy legyen. De akkor szóba se jöhetnek többé a sótlan politikai módszerek, a reménytelen rutin, a rendszerbe tagolódó ellenzékiség bánatos unalma. Hol az a politikai fűszer, amely új ízt ad tömegfogyasztásra alkalmatlan, ízetlen közéletünknek? Ide azzal a sótartóval!

2018. September. 17. 08:32

Orbán politikai háborúba kezd, most már szinte egész Európa ellen

Az őrület napjai jönnek. Az őrületé, de lesz benne rendszer.

Orbán többfajta stratégia között választhatott volna az Európai Parlament döntése után. Tehetne néhány látszatintézkedést, ahogy eddig az elmarasztalások után tette: hosszú tárgyalások, aztán tessék-lássék belepiszkálnak néhány törvénybe, de a lényeg marad. Vagy kiegyezhetne a néppárti frakcióval, a kedvükért békén hagyja a CEU-t, ami azért mégsem csorbítaná igazán a hatalmát, legfeljebb 5 percig a presztizsét. Vagy a mostani kínos megszégyenülésről elterelve a figyelmet, bedobhatna egy-két fedősztorit, gumicsontot, hányszor csinált már ilyet! De nem. Az első napok azt mutatják, eszelős politikai háborúba kezd, most már szinte egész Európa ellen. Pénteki rádiószózatában közli, hogy az Unió "brüsszeli zsoldosokkal" akarja lecserélni a határt őrző "fiainkat és lányainkat", hogy stikában becsempéssze a migránsokat. Ahhoz képest, hogy egy uniós határőrség felállítását két éve az EP-ben a Fidesz lelkesülten szavazta meg, és Orbán Viktor érdemeit harsogták mint ötletadóét. A habzó szájú szónoklatoknak se füle, se farka: ugyan miért akarná az Unió lopva Magyarországra ereszteni a menekülteket, amikor azok úgyis továbbfutnak az ő országaikba. Ha ők tudnak és akarnak több embernek menedéket adni, annyit hozhatnak közvetlenül pl. a török táborokból, amennyit akarnak. De kb. annyi teteje van értelmet keresni az egészben, mint egy "üsd, vágd, nem apád!" csatakiáltásban. És nincs is másról szó.. Az "üssük-vágjuk" stratégiának persze van politikai célja. A tavaszi EP-választás. A cél az, hogy Orbán valódi abszolut többséget, 50%-nál több listás szavazatot csikarjon ki halálra rémített népéből. Ez nemcsak itthoni pozícióját betonozná be, hanem hozzájárulna az Európai Parlament arányainak eltolódásához, amely így majd szépen ejthetné az eljárást.  Az őrületben tehát van valódi indulat, toporzékoló hiszti, de van számítás is. Minden arról szól majd: honvédő háború van, a nemzet léte forog kockán, mindenki ellenünk, egyedül vagyunk. "Egyedül vagyunk"- ez egyébként a világháborúban egy hírhedten szélsőséges lap címe volt. Helyben vagyunk.

2018. September. 16. 08:20