54 perc volt a halálos ítélet

Az MTA sorsa akkor pecsételődött meg, amikor 54 percet kapott az elnökség arra, hogy elfogadja költségvetésének drasztikus csökkentését. Ez a megalázó gesztus teljesen nyilvánvalóvá tette, hogy a kormányt egyáltalán nem érdekli az MTA véleménye és az Akadémia sorsát már régen eldöntötték.

Már akkor is úgy gondoltam, hogy ez a "gesztus" az intézmény vezetése elé dobott kesztyű volt, amelyre az egyetlen adekvát válasz az elnök és az elnökség lemondása, és a köztestületi tagok tiltakozása lett volna. Az akadémikusoktól nem várok semmit, mert a többségüket - tisztelet a kivételnek - folyamatosan a több százezer forintos havi járadékkal tartják függőségben. Ha bármit keresztül akar verni az akadémikusok testületén a hatalom, akkor nem kell mást tennie, mint belengetni a járadék megvonását. Amely egyébként ebben a formájában valóban csak arra jó, hogy a politika játékszerévé tegye a nagytiszteletű tudósok többségét. Ha pl. beépítették volna a fizetésekbe és a nyugdíjakba, akkor nem tudná a hatalom ezzel rövid pórázon tartani az akadémikusokat és rajtuk keresztül a tudós társadalmat. Ezért aztán a kormánynak esze ágában sincs változtatni ezen a rendszeren, hiszen remek pórázként szolgál. És hosszú ideje kataton állapotban tartja az Akadémiát (ld. pl. utcanevek véleményezése, MMA létrehozása és az MTA-hoz tartozó Művészeti Akadémia elveszejtéséhez való néma asszisztálás stb.)   Szóval az 54 perc volt a halálos ítélet, ami azóta történik az csak további izomtáncoltatás és a tudós társadalom megalázása, melyhez sajnos az Akadémia különböző vezetői és testületei is tevékenyen hozzájárulnak. Már az is agyrém volt, amikor maga az Akadémia ajánlotta fel, hogy a pénz és az intézetek sorsáról döntő testületbe a politika is delegáljon képviselőket és hogy némán eltűrte, hogy a hatalom beleavatkozzon, hogy melyek a tudományosan releváns kutatási területek és témák. Aztán egymást követték a megalázási szándék és a túlteljesítési pánik szülte szégyenteljes lépések. A Tudomány Napján elhangzó előadások politikai szempontok szerinti cenzúrázása, ráadásul kizárólag a címük alapján - az intézmény még nagyobb szégyenére. A Lukács Archívum és más kutatóhelyek politikai szempontok szerinti felszámolása. A Marx konferencia lemondása, csak azért mert Marx neve irritálja a kormányt. Egyes, a hatalom által nem kívánatosnak minősített, ám világszerte elismert és komoly teljesítményt nyújtó diszciplinák diszkriminálása stb. A szakmai szolidaritás teljes felmondása.  Az a legnagyobb baj, hogy még az egyébként nagytudású, felkészült, tisztességes vezetők sem értik még mindig a fideszes hatalom természetét. Pedig nem kellett volna messzire menniük, hogy tanuljanak, csak a CEU példáját kellett volna szem előtt tartaniuk. Ez a kormány nem akar tárgyalni, kompromisszumra jutni, semmi sem idegenebb tőle. Kizárólag az erejét kívánja fitogtatni, megfélemlíteni és megalázni egy-egy társadalmi csoport tagjait, hogy a többiek is értsenek belőle. A célkeresztben az értelmiségi csoportok és a kisebbségek állnak - mivel erre komoly társadalmi igény is van.  Mindaz ami az elmúlt hetekben az Akadémia ügyében történt többet ártott a tudomány és a kutatók presztízsének, mint amennyit a Kádár- rendszer értelmiség ellenes politikája összesen össze tudott hozni. Mert nemcsak azt a közkeletű vélekedést erősítette, hogy a tudósok a társadalom nyakán élősködő ingyenélők, hanem azt is, hogy simán fel lehet törölni velük a padlót, ha a "kiváltságaik" veszélybe kerülnek. És hogy Lovász László, a világhírű matematikus mit remélt, amikor elvállalta az Akadémia elnökségét a fidesz-rendszerben, azt már akkor sem értettem, amikor elfogadta a jelölést.

2018. October. 10. 06:45

Orbán egyre vonzóbb lesz Trump számára

Mr. Cornstein, az Egyesült Államok új budapesti nagykövete köszönetet mondott Orbán Viktornak, amiért 2001. szeptember 11.-t követően, a borzalmas terrortámadás után, a magyar kormány szolidáris volt az Egyesült Államokkal.

Ekkorát azonban nem tévedhet egy amerikai nagykövet! Ekkorát csak tudatosan hazudni lehet. Hiszen mindannyian emlékszünk, hogy éppen azért romlott meg a mindaddig felhőtlennek tűnő kapcsolat a két kormány között, mert Orbán - hogy Csurka és a szélsőjobb kegyeit elnyerje - nem nem volt hajlandó egyértelműen kiállni Amerika mellett. Sőt, az akkor a maihoz hasonlóan hatalmi megszállás alatt álló állami televízió munkatársai, a kormány szellemi verőlegényei, a Sajtóklub c. szélsőjobboldali műsorban - Lovas, Bayer, Bencsik és Juhász Judit - arról kvaterkáztak, hogy tulajdonképpen Amerika megérdemli ami történt, a több mint 3.000 civil halálát okozó szörnyű terrortámadást, mert a világ csendőre szerepére tör stb. Ezután rövid idővel pedig Juhász Judit lett az állami televízió washingtoni tudósítója. És azokban a hetekben az Amerika-ellenes, terroristapárti maszlagot nyomta sugallták az egész kormánypárti sajtó, valamint a kormánypárti politikusok megnyilatkozásai is. Ekkor szakadt el a cérna az amerikai kormánynál, azóta nem hajlandók Orbánt meghívni az USA-ba. Most Trump - a "nagy hazafi" - nyilván azzal a küldetéssel delegálta ide az új nagykövetet, hogy hozza rendbe a kapcsolatokat, hiszen az európai vezetők közül kétségkívül Orbán xenofób, autoriter, nacionalista, hazudozós, bunkó politikája áll a legközelebb Trumpéhoz. A nagykövet azonban, Orbán famulusaihoz hasonlóan, azonnal a túlteljesítés mámorába esett és egyik nyilvánvaló hülyeséget/hazugságot mondja a másik után. A múltkor azt mondta, hogy nagyon sok emberrel beszélt Magyarországon, de senkitől nem hallott panaszt a magyarországi demokrácia működésével összefüggésben, és a korrupcióra sem látott példát. Csakhogy mindkét állítását élből cáfolja a valóság. Ami a demokrácia működését illeti, ugyanezekben a napokban Strasbourgban kétharmados többséggel elfogadták a Sargentini jelentést, amely - az EU történetében először - a demokratikus intézmények felszámolása miatt indít eljárást a kormány ellen, és kétlem, hogy a nagykövet úr nem hallott korrupciós ügyekről az EU elismerten legkorruptabb országában. Ha másról nem, de legalább a hónapról-hónapra továbbgyűrűző magyarországi Microsoft botrányról hallania kellett, hiszen emiatt az Egyesült Államokban egymás után hullanak a fejek és már az ügyészség nyomoz az ügyben. Nem tudom honnan szerzi ismereteit a nagykövet úr, de tartok tőle, hogyha tágabb körből tájékozódik is, kizárólag azt hallja meg, ami megerősíti küldetését; az örök és megbonthatatlan amerikai-magyar barátság újraépítését. Minél inkább kiszorul Orbán a civilizált Európából, annál vonzóbb lesz a civilizálatlan Trump számára. Valóban minden értékrend- és mentalitásbeli adottságuk megvan egy új, nagy barátság megalapozásához, de ennél azért csinálhatnák ügyesebben.

2018. September. 15. 11:24

Mégis milyen ország ez?

A közmunkaprogram részeként bevezetett kulturális közfoglalkoztatás a Fidesz kormány egyik legaljasabb, legmegalázóbb intézménye.

Egyszerűen az történt, hogy könyvtárakban, közművelődési intézményekben és a közigazgatás egyes területein korábban állományban lévő, többnyire jól képzett diplomás, vagy középfokú végzettséggel rendelkező állami alkalmazottakat kirugdosták a munkahelyükről, majd ugyanarra a munkára, feleakkora fizetéssel visszavették őket kulturális közmunkásként. A könyvtárakban, művelődési házakban, minisztériumokban sok ezer ilyen kizsákmányolt megalázott értelmiségi végzi ugyanazt a munkát, amit korábban, éhbért. Ez tulajdonképpen a modern kori állami rabszolgatartás egy formája, hiszen a kulturális közfoglalkoztatottak havi bére, napi 8 órás munkavégzés esetén alig több mint a fele (106.555Ft) az egyébként végzettségük alapján nekik járó minimálbérnek (180.500) Ráadásul a kulturális közmunkások többsége középkorú vagy annál idősebb munkavállaló komoly szakmai tapasztalattal. És a magyar társadalom - mint minden más védtelen, kiszolgáltatott réteg kifosztásához, megalázásához - ehhez is szótlanul asszisztált. Most, hogy a kormányzat - miután szakértők nyolc éve hajtogatják - maga is szembesült vele, hogy a közmunka a jelenlegi formájában egy csődtömeg, amely sehova nem vezet és iszonyatos pénzeket emészt fel úgy döntött, hogy szépen, lassan felszámolja ezt a korábban koronaékszerként emlegetett és szavazatok százezreit hozó foglalkoztatási formát. Ráadásul - amilyen tudatlanok és voluntaristák - azt gondolják, hogy így az egyre katasztrofálisabb munkaerő hiányon is segíthetnek, mert úgy képzelik, hogy a tegnap még árkot kapirgáló közmunkást, holnap oda lehet állítani egy automatizált gépsor mellé. Ezt akkor lehetett volna megtenni, ha a közmunka mellett, alatt a munkaerő piaci igényekhez igazodó képzéseket is szerveznek a közmunkában résztvevőknek. Így most, a közmunka program visszafejlesztése során egyik napról a másikra 5000 kulturális közmunkást is lapátra tesznek. Ők azonban - képzettségük és életkoruk miatt - már biztosan nem tudnak elhelyezkedni a munkaerő piacon - viszont elesnek a közmunkáért kapott éhbértől is. Könyvtárosok, művelődésszervezők, adminisztratív alkalmazottak ezrei kerülnek az utcára hétfőtől az újbóli elhelyezkedés minimális esélye nélkül.  Minden hétre jut egy-egy védtelen, hátrányos helyzetű, kiszolgáltatott csoport, amelytől a kormány újabb és újabb rendelkezéseivel megvonja az emberhez méltó élet minimális lehetőségét is. Két hete az önmagukat ellátni képtelen, tartósan beteg családtagokat ápolók demonstráltak azért, hogy emberfeletti munkájukat ismerje el az állam, a múlt héten a hajléktalanokat kriminalizálták, most pedig a leginkább kizsákmányoltak kenyerét veszik el. A magyar társadalom meg csak áll és néz. Hát ezért csinál ebben az országban nyolc éve azt a kormány, amit akar. Mert ilyen individualizálódott, antiszolidáris, empátia és együttérzés hiányos társadalomban az önkény, a szegények kifosztása és megalázása úgy hasít előre, mint kés a vajban. És ezt pontosan tudja ez a kormány. Meg azt is, hogy a nyomorgó milliók nem őket fogják gyűlölni, hanem egymást. Mert nem az ellopott milliárdokat sajnálják Orbán oligarcháitól, hanem a kenyeret egymástól.

2018. July. 01. 05:52

Vásárhelyi Mária: ez megalázó!

Bizonyos értelemben persze igaz, hogy az akadémiai kutatórendszer egy, a sztálinizmus idején létrejött intézmény komplexus. És nyilván számos ponton lehetne javítani a működésén.

Nekem például az csípi a leginkább a szememet, hogy a több száz akadémikus ha évekig nem csinál semmit, akkor is kapja az államtól sok százezer forintos apanázst, ami még nem is lenne baj, az viszont súlyos probléma, hogy a jelenlegi hatalom minden mocsokságához azért asszisztáltak, mert ezzel zsarolták őket. Csak be kellett lengetni, hogy ugrik az akadémikusi pótlék, és máris megszavaztak mindent és ha kellett annak az ellenkezőjét is. Nyilván ezért nem tisztességes, a korábbi tudományos tevékenységük alapján őket méltán megillető, kiemelt nyugdíjat adtak nekik, amit nem lehet elvenni. Mert ezzel vásárolták meg a hallgatásukat - tisztelet a kivételnek. Havi 500 ezer forintról lemondani - ez durva áldozat lett volna az igazságért.  Az akadémiai intézetek helyzete azonban egészen más volt. Ezek többségében komoly tudományos munka folyt és olyan feladatokat végeztek el elsősorban az alapkutatások területén, amelyeket máshol nem csináltak. Igaz, hogy lehetett volna szorosabb az együttműködés az egyetemi tanszékek és az akadémiai intézetek között, de itt most nyilvánvalóan nem erről van szó. Éppen azért, aki most, amikor a kormány maga alá gyűri az akadémiai intézeteket arról beszél, hogy ez egy sztálinista rekvizitum az vagy még mindig nem érti az Orbán-rendszer működését, vagy, vagy, vagy...hiszen jól láthattuk, hogy az Orbán rendszer legfontosabb törekvése a még létező autonómiák felszámolása és egy alternatív, általa irányított intézményrendszer létrehozása, amelynek minden résztvevője ki van szolgáltatva a kormánynak, és semmiféle autonómiával nem rendelkezik. A társadalomtudományok területén már számos ilyen intézmény létrejött: XX. századi intézet, XXI. Századi Intézet, VERITAS, Nemzeti Emlékezet Intézete, rendszerváltást Kutató Intézet, Hamvas Intézet etc. etc. A hagyományos, autonóm intézményekre pedig az a sors vár, mint az MTA mellett működő Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiára vagy a Szépírók Társaságára, de említhetem az 56-os Intézetet vagy a Politika Történeti Intézetet is.. Szép lassan kiszárítják és működésképtelenné teszik ezeket. Hogy itt szó sincs a kutatómunka hatékonyabbá tételéről és minőségének javításáról, azt már önmagában az is bizonyítja, hogy mindösszesen 54 percet (!) kapott az MTA vezetősége arra, hogy véleményezze finanszírozásának teljes átalakítását. Ez kb. annyi idő, amennyi alatt a postás megjárja a Kossuth-tér és a Roosewelt tér közötti távolságot. Ez megalázó! És aki ilyenkor az akadémia sztálinista geneziséről beszél, az tényleg semmit nem ért a rendszerből...

2018. June. 27. 18:00